EGYÉB TUDNIVALÓK
TÜZELŐANYAG ÉS OLAJ TÖLTÉS
A vízi repülőgépek tankolása, kiépített kutak híján, marmon kannából
történik. A tankolást az ide vonatkozó általános szabályok betartásával
kell végrehajtani. Tankoláshoz száraz szarvasbőrrel ellátott tölcsért
kell használni. Leállás után színig kell tankolni, hogy a pára ne
tudjon lecsapódni a tartály felső falán. Különös gonddal kell óvni
a környezetet, a túltöltést el kell kerülni. Mindig gondosan ülepítsünk,
de ne a vízbe, hanem az erre rendszeresített ülepítő edénybe. Nem
véletlen a hidroplánok tűzfalán található nagyméretű szeparátor, melybe
az összes segédberendezés drénje, a kartel szellőzés csöve, sőt még
a vákuum szivattyú kifúvó csöve is bele van vezetve, így a vízbe semmilyen
szennyeződés nem juthat. Célszerű a tartály sapkát kis lánccal, a
szerelőnyílás fedeleket rövidke damillal biztosítani. Ezzel sok-sok
merüléstől vagy vásárlástól mentjük meg magunkat.
KÉTÉLTŰ ÚSZÓTESTEK (MÁS NÉVEN: AMFÍBIA)
Még nem beszéltünk azokról az úszótestekről, melyekkel vízen és szárazföldön
(kerék segítségével) egyaránt lehet le- és felszállni. A kétéltű úszótest
a rendes úszótestnek egy továbbfejlesztett formája. A testekbe a két
fő futómű kerék és a két orrkerék is behúzható. Meglehetősen bonyolult
konstrukció: a futómű kerekeit el kell látni rugózással, hiszen az
úszóknak nincs ilyen, a behúzhatóságot elektromechanikus úton, vagy
hidraulikával kell biztosítani, továbbá fékekkel kell a kerekeket
ellátni. A felsoroltak miatt az amfíbia konstrukciók meglehetősen
drágák, és éppen ezért nem is túl gyakoriak. A kétéltű úszótestekkel
ellátott gépek biztosítása is jóval magasabb és ez sokat árt a népszerűségüknek.
A FUTÓMŰ KEREKEINEK KEZELÉSE
A magas biztosítási díjat az indokolja, hogy sok pilóta hajlamos
elfelejteni, hogy most futó kint vagy bent, vízre vagy betonra: nos
hát ezt honorálják a biztosítótársaságok megkülönböztetett díjszabással.
A dolog rém egyszerűnek néz ki, azonban a szárazföldi gépekhez szokott
pilóták automatikusan kiengedik a futóművet, ami a vízben biztos átvágódáshoz
vezet. Ehhez képest a behúzott kerekekkel, az úszótestekre végrehajtott
szárazföldi leszállás csak csendes kis ropogtatásnak tűnik. Az amfíbiákkal
leszállás előtt többször meg kell győződni arról, hogy a futó "jó"
helyzetbe van-e.
SZERVIZ ÉS KARBANTARTÁS
A szokásos gépkarbantartásokon, időszakos ápolásokon felül, a sós
vizeken, főleg trópusokon használt gépeket minden repülési nap után
le kell mosni édesvízzel (az úszótesteket különös alapossággal). Naponta
ellenőrizni kell az úszókat. Az összegyűlt vizet ki kell szivattyúzni:
ha van gyűjtőcsöve azon, ezek hiányában az ellenőrző nyílásokon keresztül.
Túl sok víz esetén derítsük ki az okát és hárítsuk el. Az ellenőrző
nyílások visszahelyezésénél ügyeljünk a jó záródásra. A sós vízi úszókat
javítás, tömítés után édesvízzel mossuk ki. Téli leálláskor, vagy
ha télire átszerelünk sítalpra, esetleg kerékre, az úszók ellenőrző
nyílásait hagyjuk nyitva, a kondenzáció miatt.
A SZÜKSÉGES FELSZERELÉSEK
A kötél és szerelvényei, a horgony nem szorul magyarázatra. Az evező
fából legyen és gumi pókkal rögzítsük az úszó dúcain. A víz kiszívó
pumpa lehet kézi vagy akkumulátorról működtethető. Az automata úszómellény,
ha víz éri, azonnal felfújódik, ezáltal lehetetlenné teszi a menekülést.
Csak kézi működtetésű mellényt használjunk. Az úszóképes csavarhúzó
és a zsineggel, valamint gyors "klamni"-val (amit gomblyukba,
vagy az öv bújtatójába lehet akasztani) ellátott kéziszerszám segít
az infarktus megelőzésében. Bontóbalta nélkül gyöngyhalász tüdő kell
ahhoz, hogy víz alatt, háton kinyissunk egy beszorult ajtót vagy kitörjünk
egy plexit. Ezért a baltát mindig elérhető helyen kell tartani.
Címlap | 1
| 2 | 3
| 4| 5 |
6 | 7 |
8 | 9
| 10 | 11
| A szerző |
