Egy szegény pilótanövendék panaszai

 

- Elegem van az oktatókból. Egyik sem a lényeget tanítja - tán nem tudja? - helyette mind az öncélú precizitásával nyaggat. Hogy tartsd az irányt, tartsd a magasságot, időben fordulj - ezt hallgatom egész nap. Nem vagyok én a pontosság ellensége, csak azt unom, hogy ha valami nem sikerül, akkor rögtön erre hivatkoznak.

Mondok egy példát. Nehezen megy a leszállópálya megközelítése. Egyszer túl alacsonyan érek oda, máskor túl magasan. Egyszer jobbra tol a szél, máskor balra. Ha elrontom, mit mondanak az oktatók? Azt, hogy már két perccel ezelőtt rossz volt a magasság, hogy nem tartottam pontosan a sebességet, meg ilyeneket. Elhiszem én, hogy ezeket elhibáztam, de mi köze a két perccel ezelőtti magasságomnak ahhoz, hogy sikerült-e eltalálnom a küszöböt? Hiába lett volna jó az elején a magasságom, akkor is elfújt volna a szél, vagy felemelt volna a termik.

Nem értik meg, hogy hiába követem pontosan a leszállási eljárást (na jó, követném, ha sikerülne), az még közel sem garantálja, hogy a pályaküszöbre érkezzek. Minden leszállás más, másként fúj a szél, másképp süllyed a repülő reggel, mint délben, másképp, ha kövér oktató ül mellettem, másképp, ha sovány. Jó lenne egy módszer arra, hogy ezeket az eltéréseket korrigálni tudjam, de ilyet nem tudnak. Helyette azt kapom, hogy tartsd a magasságot, tartsd a sebességet... Hát, ezért van elegem az oktatókból.

 

- A nyúl is mindig másfele fut, a vadász mégse rázza a puskát. Szerinted miért?

 

2009.