Jegyzetek a PPL-tanfolyam környékéről (2000)

 

A repülési eljárások megváltoztatásáról

Úgy kedődött, hogy repülőgépet akartam bérelni. A bérbadó természetesen meg akart győződni arról, tudok-e bánni a géppel, ezért a főpliótával elmentünk egy ellenőrző repülésre. Ennek során az illető (aki százszor többet tud nálam a repülésről) kifogást emelt egy általam alkalmazott eljárás ellen, és egy másikat javasolt helyette. Én megfogadtam a jó tanácsot és kipróbáltam. Íme a részletek:

A kifogás tárgya az volt, ahogyan a Zlin 142-es gépet leszállás előtt vízszintes repülésből süllyedésre állítottam be. Ennek az általam tanult módja a következő:

1. Leveszem a gázt annyira, hogy szívótérnyomás-mérő 0,4-et mutasson.

2. A gépet vízszintes repülésben tartva megvárom, amíg a sebesség 140 km/h-ra csökken.

3. Kinyitom az ívelőlapot.

4. Bekapcsolom a kompresszort.

5. A légcsavart kis szögre állítom.

6. Az üzemanyagcsapot a jobb tartályra kapcsolom.

A főpilótának nem tetszett ez a sorrend. Azt mondta, hogy a gázlevétel után először a motort és a légcsavart kell átállítani, hogy az bármiféle probléma esetén képes legyen nagy teljesítményt leadni. A sárkánnyal (sebességcsökkentés, ívelőlap) ráérünk utána is foglalkozni.

Logikusan hangzott, tanulni sem szégyen, hát pár nappal később kipróbáltam.

Leszálláshoz készülve levettem a gázt, és bekapcsoltam a kompresszort. Elsőre nem ment be rendesen, ezért kicsit igazgattam, nyomkodtam. Aztán kisszögre állítottam a légcsavart. Közben persze, anélkül, hogy felnéztem volna, kicsit húztam a botot, hogy fennmaradjon a gép orra, és kopjon a sebesség. Mikor visszajöttem a gépházból, akkor láttam, hogy kopott: 110. A 142-es bizonyos konfigurációkban ennél a sebességnél nyugodt levegőben is átesik, de nyugodt levegő ott nem nagyon volt. Azt hiszem, csak az mentett meg a dugótól, hogy nagyon könnyű utasom volt.

Talán érthető, hogy azóta sem kedveltem meg ezt az eljárást. A süllyedő üzemmódot előkészítő sebességcsökkentés olyan, mint mikor az ember a szakadék fele gyalogol, aztán pár lépéssel előtte megáll. Egyáltalán nem veszélyes manőver, feltéve, hogy időben abbahagyod. Nem vagyok benne biztos, hogy ilyenkor nagyon egészséges gépészkedni.

A fontosabb tanulság azonban számomra az, hogy ha legközelebb változtatni akarok a bevált eljárásokon, két nagyságrenddel jobban oda fogok figyelni. Ha egy egyszerű sorrend-csere ilyesmire képes, mennyi váratlan problémát okozhat, egy lényeget érintő változtatás?