Úgy kezdődött, hogy Farkashegyen szereztünk egy repülőgépet és egy pilótát. (Na jó, a pilóta már előbb megvolt.)

Ilyen a repülő és a pilóta kívülről.

Ilyen a repülő belülről, a pilóta kívülről.

Ha tudnátok, milyen a pilóta belülről, mikor senki sem találja a pályát!

Valami félreértés folytán mégis Matkópusztára jutottunk.

… aholis, amíg a lufikat fújták, …

…elvittük Balázst repülni.

Aztán kerestünk

1. egy jóvágású kapitányt
2.  
3. és egy profi ürgefigyelőt.

Aztán teleraktuk a kosarat magunkkal.

Egy utolsó pillantás Matkópuszta tornyára…

… aztán még egy, kétszáz méterrel feljebbről.

Átlagosan két főre jutott egy ballon…

… de ebben a kettőben csak egy-egy fő foglalt helyet: leendő ballon-pilóták, akik első alkalommal repülnek egyedül.

A zöld ballonban Aklan Péter, a pirosban Welker Péter. Csabai Csabával együtt (aki másnap repült ellenőrzőt) örök hálával gondolnak oktatóikra, Aklán Attilára és Gál Ferencre.

A ballon messziről látszik, úgyhogy…

… jó nagy volt körülöttünk a jövés-menés.

Ezzel fogok nevezni a jövő évi giccsfesztiválra.

A bennszülött gyerekek és kukoricaszárak egyaránt örültek megérkezésünknek. Szerencsére csak az utóbbiakból tapostunk le néhányat.

A kosár elfoglalta helyét az utánfutón.

(Pro domo: ugye tudjátok, hogy az utánfutó az adományozó okirat szerint a mienk, hiszen erre szállt le a ballon?)

Volt olyan ballon, amelyik nem tudott leszállni, ezért le kellett húzni az égből. Még szerencse, hogy volt náluk kötél.

Aki nem hiszi, járjon utána.

Jókat!

Gróf Kontúrossy