Válassz!

 


Kedvenceim

Váradi Szabolcs:
A lábról
(filozófiai töredék)

Váncsa István
A keddi farok

Esterházy Péter
Harmonia Caelestis
(két részlet)

Bächer Iván
Kecskepörkölt

Philipp - Bárány
A walesi bárdolatlanok

Kőlevesbetét

 


Leonidák

Cohen, a bűvész

Cohen és

Cohen lova


Egyebek

(Az ember, aki ledisznózta Günter Grasst)'

Zenekereső

Plágium vagy utánérzés?

Keresek egy filmet

Mel Brooks és a magyarnóta

Leslie Punk

Mandics - Veres
Szolgálati kötelesség

(A neofrix baszmacs mibenlétéről)

 

Gyere velem repülni!

Dunakanyar: 12 eFt/fő
Repülőjegy, ajándéknak
Óriásfelirat, névnapra, eljegyzésre

Pilótaképzés

 

Üzleti utak


 

Kockázatok és alapvetés

Privát vulgárdualista vulgáresztétika

A műelemzés kockázatos: nem biztos, hogy a mű túléli a boncolást. A tetem láttán a felhasználó émelygést, csömört, unalmat érezhet ott, ahol az előbb még kellemességek tanyáztak (I ache in the places where I used to play).

Kevésbé súlyos esetben a mű túléli, de az elemzés megviselheti az olvasót: mondjuk, mikor valaki nagy arccal magyarázza a kézenfekvőt.

Van, hogy a műelemzés döglik bele. Persze, ilyenkor nem kár érte. Tipikus példa, hogy a műelemző, mert önmaga művet nem képes, nekimegy a műnek, az meg maga alá temeti. Gondolta a fene.

Minket persze nem vigasztal a fába szorult féreg vernyogása, már attól is felmegy a vérnyomásunk, hogy ez a szánalmas akár csak egy percig a mű(vész) fölébe képzelte magát.

A megemlegetett mellékhatások dacára, bizonyos konkrét esetekben mégis javallott az elemzések olvasása. Ilyen esetek a következők:

- ha a műelemzés maga is egy műalkotás, együtt él a művel, maga a mű is jobb lesz általa. Na, ilyeneket itt ne keress, olvass inkább, mondjuk Szerb Antalt.

- ha nagyon feszít az "érteni szeretném" okozta kínzó, gyomortáji üresség. Nem biztos, hogy választ kapsz a kérdésedre, de amíg olvasol, legalább reménykedhetsz.

- ha függő vagy, hajt a még-még-még, és szinte mindegy mi az, csak a tárgyól szóljon.

 

Ezután az alapvetés, hogy miért írok Cohenről, meg hogy miért nem:

1. Nem azért írok Cohenről, mert értek hozzá, hanem mert belebotlottam pár érdekességbe. A netet böngészve azt találtam, hogy más még nem írt róluk, akkor majd én.

2. Nem dicsérem Cohent. Ah!.. meg óh! ...hagyjuk. Ha meg tudnám mondani, miért jó, megmondanám. És enyém lenne a világ legelső esztétikai Nobel-díja.

3. Nem szidom Cohent. Ezek beszámolók, zenehallgatás közben szerzett élményekről. Megírom a kellemetlen élményt is, de mitől lenne ez Cohen-szapulás?

4. Nem gondolom, hogy a művekből kirajzolódó Cohen-kép automatikusan átvihető lenne a személyre. Az énekes-figurára, akit a mikrofon előtt játszik, arra talán, néha igen.

5. Gondosan kerülöm a Cohen-szövegeknek azt a részét, ami a zsidóság és az aktuálpolitika metszetébe tartozik.(Az "aktuál-" itt a múlt század közepétől napjainkig értendő.) A zsidó vallás és kultúra persze jöhet. Politikai kérdésekről azonban itt nem szeretnék írni-olvasni.

 

 

 

Leonidák
Cohen, a bűvész
Cohen és
Cohen lova