|
Leonidák Cohen és A nevet nem szabad kimondani. Ennyit még Potrien őrmester is tud, ezért morogja folyton, hogy nom du nom... Pedig hát tudjuk azt a nevet, hiszen írva vagyon. A jelentése állítólag:"úr". De hiába vagyon írva, ha odaérsz a könyvben, a nevet nem olvashatod fel. Helyette azt kell mondanod, hogy "úr". Hovatovább ez válik a névvé, és naggyal írják: Úr. De ha már ez a név, hogy Úr, akkor ezt sem szabad kimondani. Fejfájáshoz ez is elég, de még nincs vége. Ott van például az a kérdés, hogy a tilalom nyelvekre vonatkozóan in- vagy ko-, esetleg más variáns-e? Más nyelven a név másképp hangzik. Más nyelv hangsora nincs leírva a könyvben, tehát tiltva sincsen. Akkor ezt szabad-e mondani? Szabad-e leírni? Ha nem szabad, hát jobbak-e a G-d-félék? Az ilyen formalizmus magától is sok fonáksághoz vezet, főleg ha valaki még rá is játszik. Cohen pedig aztán igen, erősen. Ha véletlenül nem vennénk észre, hogy megszegte a tilalmat, hát maga figyelmeztet: You say I took the name in vain (Hallelujah, 1984. Szöveg, videó) De Cohen nagy ravasz: nem is követte el a vétket, amivel dicsekszik, hiszen a hivatkozott előzmény ez: Now I've heard there was a secret chord Mindegy, a célját elérte. Megtudtuk, hogy kényes a név tilalmára, foglalkozik vele, várható, hogy később is kerülgetni fogja, és mást ír a helyére. Mi pedig - aki bújt, aki nem - mehetünk keresgélni. Akár rögtön a következő sorban: But you don't really care for music, do you? Gyanús ez a 'music'. Miért gondolná Cohen, hogy nem érdekli a zene azt, aki épp az ő zenéjét hallgatja? Ennek így nem sok értelme van. De írjuk csak a 'music' helyére a nevet! Rögtön kiderül, hogy itt a sekélyhitűek nyektetése folyik, ami egy Hallelujah esetében már teljesen adekvát tartalom. Nem is csak egyszer fordul elő, hiszen a 'you don't really care for' vádja szépen egybecseng a már idézett 'well really, what's it to you?'-val. Az 1984-es Halleluja csak népszerűsége és didaktikus volta okán került előre. Valójában ez önismétlés, hiszen Cohen már az 1974-es "Who by Fire"-ben eljutott arra a csúcsra, amire a név körüljárásával halandó eljuthat: And who by fire, who by water, Ezt nehéz lenne felülmúlni, még nehezebb lefordítani. Pedig minden Cohen-szövegről való okoskodásnak elejét vehetné egy tökéletes műfordítás. Lássunk pár magyar változatot: - és mind kihez tér, ha hívják? - énekli Kern. - és ki szólít megmondhatom? - írja matiri. - mit mondjak, ki szólít? - nyersfordítja Kürtösi Katalin. Sajnos mind bicebóca, de ez nem a fordítók hibája. Nem tehetnek róla, hogy a magyarba nem jön át a "who shall I say" névkerülő mitismondjaksága; hogy a titkárnők szokásos "mit mondjak, ki keresi?" fordulata a magyar nyelvben sehogy sem hajlandó az égnek fordulni; hogy Cohen egyik legütősebb nyelvi leleménye nem bizonyult invariánsnak a magyar nyelvre. Eddig. De még eljöhet valaki, hogy valóra váltsa Bereményi fohászát: Ó, az az énekes
Akit a háttér érdekel, olvassa el Amon rabbi történetét és imáját, aki pedig arra kíváncsi, hogyan viszonyul Cohen kicsihez és nagyhoz, az erre menjen tovább. 2008
Leonidák
|
|||
