Vissza a könyvszemléhez  Vissza a gulyáshoz

A törvényerejű gulyásleves

Jó, jó, nem törvény, csak egy 1961-es miniszteri utasítás tette kötelezővé az állami (legtöbb az volt) éttermek számára a Venesz-Túrós: Egységes vendéglátó receptkönyv és konyhatechnológia c. könyv szereplő receptjeinek alkalmazását. Hogy mi dolgunk ezzel most, 1998-ban? Hát az, hogy felnőtt egy szakácsnemzedék (esetleg több is) amelyiknek „Venesz” volt a bibliája, abban pedig az áll, hogy


pörkölt
+csontlé
+csipetke
=gulyásleves

gulyásleves
+paradicsomdísz
+paprikadísz
+petrezselyem
=(bogrács)gulyás

Előbb tehát a Venesz-Túrós páros nem vette a fáradságot, hogy lényegét tekintve megkülönböztesse egymástól a három ételt, majd ezt a szakmai hm… nagyvonalúságot a miniszteri rendelet – a szerzőpáros szakmai tekintélyével* támogatva – elhintette szerte az országban. Csoda-e ezek után, ha sok pincér, szakács és vendég számára a gulyás azonosan egyenlő a gulyáslevessel?

 

* Ez a tekintély mindmáig fennáll: a vendéglátósok egyik szakmai elismerése a Venesz-díj

 

Vissza a könyvszemléhez  Vissza a gulyáshoz