| Vissza |
Ritka az olyan kísérletező, akinek nincsenek elvárásai a kísérlet eredményével kapcsolatban. Van, aki tesz is egyet és mást, hogy a várt eredmény felszínre jutását megkönnyítse. Az egyik kézenfekvő módszer, olyan körülmények összeállítása, ami a várakozásoknak megfelelő eredménynek kedvez. A másik népszerű eszköz, hogy ha az eredmény megegyezik az elvárásaimmal, akkor nagy csinnadrattával közzéteszem, ha nem, beteszem a fiókba, úgy kell neki, miért nem igyekezett jobban.
Nekem is voltak feltételezéseim, de szent esküvel megfogadtam két dolgot:
A feltételezésem az volt, hogy a két étel között jól érzékelhető különbséget tapasztalunk, és az egyben főtt étel lesz az ízletesebb. Kár tagadnom, a szívem az utóbbi étel felé húz, de remélem, hogy a kísérlet megszervezése során pártatlan tudok maradni. Az ítélkezés pedig nem az én dolgom.
Ha az eljárások különbségét vagy egyenértékűséget akarom kimutatni, az utolsó szem krumpliig azonos nyersanyagokat kell használnom. Az egyik technológiához azonban zsiradékra van szükség, hogy a hagymát megpirítsuk, a másik étel viszont zsír hozzáadása nélkül készül. Nem volt más választásom, az összehasonlíthatóság kedvéért az egyben készülő ételbe is tettem annyi zsír, mint amennyit a másik ételben hagymapirításhoz felhasználtam.
Mindkét ételhez a következő nyersanyagokat használtam: sertészsír, hagyma, marhahús, őrölt édes és csípős paprika, só, víz, krumpli. A nyersanyagok mennyisége a víz kivételével azonos volt. Mivel a víz a két eljárás során más-más ütemben párolog, azonos mennyiségű víz használata különböző sűrűségű ételeket (rossz esetben egy leégett pörköltet) eredményezett volna. Ezért annyi vizet használtam fel, hogy a végén mindkét fazékban azonos mennyiségű étel legyen.
| Vissza |