A Flying Fortress repülős levelező listán bemutatkozáskor leírtam, hogy siklóernyőzöm. Ez késztette Szász Attilát arra, hogy feltegye a következő kérdést:

Jo, hogy vegre megkerdezhetem vaklakitol; miert szoktak leesni az enyovel a leggyakrabban? Muszaki hiba, vagy felelotlenseg, vagy kepzetlenseg?

Varom a "megnyugtato" valaszokat.

Szia Attila!

Talán érthető, hogy engem is izgat, mennyire biztonságos a siklóernyő. Leírom az eddigi benyomásaimat, remélem, hogy a lista többi ernyős tagjai is hozzászólnak majd.

Mennyire biztonságos a siklóernyő?

Milyen gyakran történik személyi sérüléssel járó baleset?

Hivatalos adatokat nem kerestem, a környezetem statisztikája a következő:

• a siklóernyős tanfolyamon (30 fő, három hónap) során senki nem sérült meg;
  
• azok közül, akikkel ernyőzni kezdtem, vagy közben megismertem, mindenki él és senkinek sincs maradandó egészségkárosodása;
  
• a hat év alatt az ismeretségi körömben előfordult hat végtag és két gerincsérülés: mindannyian meggyógyultak és repülnek;
  
• magam két nyolc napon belüli sérülést szereztem, mindkettőt az első fél évben

Ez abba a nagyságrendbe esik, mint a környezetem síbaleset-statisztikája. Ezek az adatok nem mondanak sokat, csak azért írtam őket ide, hogy megmutassam: egy átlagos ernyős élete nem vérfürdő.

Mi okozza a baleseteket?

Olyan nincs, hogy a képességeimnek megfelelő, jó állapotban lévő ernyővel, szép időben repülök („és önfeledten túrom az orromat” mondja S.P.)  és egyszer csak leesek (na jó, légi ütközés esetén, esetleg). A leggyakrabban a következő problémákkal találkozom:

Nem megfelelő felkészültség

• Vannak, akik tanfolyam elvégzése nélkül repülnek. Sokan azért, mert olyan könnyűnek látszik. Bár a sport már komoly múlttal rendelkezik (a Parapente magazin most volt tíz éves), sokan még mindig nem tudják megkülönböztetni mondjuk a bungy jumpingtól. Azt gondolják, az a lényeg, le mersz-e ugrani a hegyről, a többi majd jön magától.
  
• Van, aki egy másik tanfolyamra járt. Ejtőernyőst láttam ilyet, aki azt gondolta, hogy a siklóernyő talán más mint az ejtőernyő, de csak egy kicsit. Elsodorta a szél. A tanfolyamon mindenki megtanulja, hogy ilyenkor mit kell csinálni. Ő azt csinálta, amit a saját tanfolyamán tanult: belekapaszkodott két hevederbe és lehúzta. Szerencsére nagy lombos fákra esett, így nem lett semmi baja.

• Vannak, akik levelező tagozaton végeztek. Sok helyen szerveznek három-hat napos tanfolyamokat. Ez elég lehet arra, hogy megjöjjön az ember bátorsága, de ahhoz nem, hogy biztonságosan, önállóan repüljön. Vannak persze nagy tehetségek, de az átlagnak, mint én vagyok, ennyi idő kevés.
  
• Vannak, akik sarlatánnál tanultak. Ha egy oktató növendékei hosszú időn keresztül jelentősen több alkalommal szállnak fára, mint ahogy ez általában szokás, akkor ezt a többi ernyős észreveszi, és elmarasztaló megjegyzéseket tesz az illető oktatóra. Ezek a megjegyzések segíthetnek iskolát választani.
  
• Vannak, akik nem erre születtek. Ha jó oktatód van, akkor még idejében megmondja, hogy ez nem a te sportod. Azonban nagyon kevés olyan emberrel találkoztam, akinek nem sikerült megtanulni az ernyő kezelését.

A pilóta képességeit meghaladó ernyő vásárlása

Ez egy magyar betegség: kicsik a hegyeink, nem könnyű sokáig a levegőben maradni, ezért mindenki nagy teljesítményű ernyőt akar. Ezek azonban durvábban reagálnak egy-egy széllökésre és kevésbé igyekeznek helyrehozni a pilóta hibáit.

A másik magyar betegség a pénzhiány. Kevés a pénzed, de magasra akarsz repülni, mit veszel? Proto-t. Ez a beceneve az ernyőgyárak által tesztelésre használt prototípusoknak, amiket a teszt után fel kellene gyújtani. Mindig akad azért valaki, aki ezeket kihozza a gyárból, másvalaki, aki elhozza Magyarországra, majd még valaki, aki tesz rá egy-két matricát és eladja egy kevésbé tehetős kezdőnek. A kezdő pedig annak az ernyőnek a kiforratlan változatával repül, amivel majd jövőre nyerik a világbajnokságot.

Prof megjegyzése: Magyarorszagra nagyon keves proto ernyo jon be, annak is jelentos resze proto-vizsgaval rendelkezo pilotaknal van, es ott is fog maradni. Ettol fuggetlenul a gond letezik, de nem a teszt, hanem az un. verseny (competition) kategoriaju ernyoknel. Ebbol van annyi, mint a szemet, es a tulkinalat miatt az aruk viszonylag alacsony: megfelelo ahhoz, hogy egy kezdo meg tudja fizetni. Ebbol kesobb persze sokkal dragabb es hajmeresztobb gondok lehetnek.

Összegezve: Forma 1. autón hülyén mutat a nagy "T" betű.

Repülés nem megfelelő időjárás esetén

Képzeld el, hogy már hat hete nem repültél, mert rossz volt az idő. Az ernyőd végre ott van kiterítve a starthelyen. Ebben a helyzetben nagyon nehéz úgy dönteni, hogy összecsomagolsz és lemégy gyalog, csak azért, mert egy kicsit felerősödött a szél. Meg nehezebb lemondani a repülésről, ha látod, hogy mások repülnek. Hiszen kemény időben sem mindig esnek le az emberek, és ha leesnek, akkor sem mindenki. Miért pont te esnél le?

Ha jól méred fel a képességeid és az aktuális időjárás viszonyát, akkor ugyan kevesebbet repülsz, mintha csak a vágyaidra hallgatsz, de kórházban is kevesebb időt töltesz.

Pilótahibák

Alapvetően két fajtája van, attól függően, hogy ki lép előbb.

• Amikor a pilóta kezd: vígan szárnyal az ernyő, amikor a pilóta gondol egyet és elkövet egy hibát. Például későn kezdi el kikerülni a fát, vagy rosszul méri fel a leszállóhely távolságát. Ez az egyszerű eset, ilyenkor azt mondjuk, hogy a pilóta saját hibájából tekeredett fel a fára.

• Amikor a pilóta reagál: mondjuk egy hirtelen fuvallat becsukja az ernyő felét. Semmi baj, megtanultuk (jobb esetben gyakoroltuk is) mit kell ilyenkor tenni. A kérdés csupán az, eszébe jut-e a pilótának amit tanult, és azt jól alkalmazza-e. Itt már gyakran vita tárgyává válik, hogy ki, milyen mértékben járult hozzá a rendellenes földetéréshez. (Pl.: jól reagált a fiú, de jött még egy szélroham, az ernyője pedig nehezen nyíló fajta stb.)

Műszaki hiba

Ha Attila nem írja, meg is feledkezem róla, olyan ritka. A hevederek nem szoktak elszakadni a levegőben, a kupola nem válik hirtelen légáteresztővé. A műszaki hiba témakörében főként az előkészületek során elkövetett hibák jutnak eszembe.

Előfordul, hogy valaki nem a megfelelő helyre csatolja a karabinert, hanem mondjuk a kulacstartó fülre. Előfordul, hogy jó helyre csatolja ugyan, de elfelejti biztosítani. Olyan is van, hogy valaki összeakadt zsinórokkal indul el, amitől az ernyő repülési tulajdonságai jelentősen megváltoznak.

Egy másik hibaforrás a barkácsolás. Egy csomó ide, egy görcs oda, máris másként repül az ernyő, mint ahogyan a gyárban kigondolták. A barkácsoló viszont ettől kezdve olyan kockázatot vállal, mint egy berepülő pilóta, csak sokkal rosszabb körülmények között.

Ezek olyan „műszaki hibák”, amelyeket a pilóta okoz.

A másik – ismét magyar betegség – az ernyők elöregedése. A vén, pókháló-szerű ernyők is repülnek, de egy nehezebb helyzetben nagyon furcsán kezdenek viselkedni.

Földközelben

Ha van magasságod, akkor van időd arra, hogy korrigáld a saját hibáidat, vagy a csúf tréfákat, melyeket a természet űz veled. A balesetek túlnyomó része azonban fel-és leszállás közben történik. Ez még az Alpokban is igaz, hát még a zsebkendőnyi magyar starthelyeken, ahol csak egy kis hiba kell, és már ott ül az ember a fán. Nagyon sok múlik azon, mennyi időt szánsz a felszállás gyakorlására. A már említett három-hat napos tanfolyamok általában ideális starthelyeken zajlanak, ahol elég, ha gyorsan futsz. Ha egy ilyen képzés után valaki azt hiszi, hogy el tud indulni a Máriáról…

Mária a kép közepén lévő domb. Ahonnan indulni kell, az a tetején lévő világos folt. Ez egy régi fénykép. Azóta a folt mérete az elrontott startok nyomán jelentősen megnövekedett. Javult a levelezőn végzettek esélye.

Idegenben

Lehetek én a legnagyobb kakas a saját szemétdombomon (persze nem én vagyok az), de ha olyan helyre megyek, ahol még nem repültem, akkor először nem a hegyre indulok, hanem a kocsmába, ahol a helyi ernyősök isznak. Helyismeret nélkül meglepetéseket okozhat a szokatlan széljárás, vagy a domborzati viszonyok. A zöld mező, ami föntről kitűnő leszállóhelynek tűnik, tele lehet szögesdróttal, vagy a birtokháborításra hevesen reagáló benszülöttekkel.

Hogy kezdődnek a legrosszabb repülések?

Így: „Na ezt figyeljétek!”. Van, aki másoknak akarja megmutatni, van, aki magának – ki-ki vérmérséklete szerint. Lehetne bölcselkedni, hogy ez milyen veszélyes, de tudjuk, hogy mindenki megrángatja időnként a képességei határait. Például azzal, hogy repülni kezd.

Egy fecske nem csinál semmit

A balesetek többsége a fent vázolt okokra vezethető vissza, de nagyon ritka az, hogy csak egyre. Az ernyő tulajdonkeppen roppant elnéző. Ha csak egy hibát követsz el, az nagyon ritkán okoz bajt. Az általam ismert konkrét balesetek mögött szinte mindig több repülési szabály megszegése áll.

Ez nem azt jelenti, hogy nyugodtan elhanyagolhatsz  egy-két szabályt, mondván, hogy úgysem lesz semmi bajod. Inkább arra gondolok, hogy az a tapasztalat, hogy egy hiba ritkán okoz nagy bajt,

• egyrészt veszélyes, mert ha egy szabályt megszegsz, és nem történik semmi baj, akkor legközelebb könnyebben szeged meg újra, majd később egy másikat, stb.
  
• másrészt viszont biztonságérzetet nyújt. Ha tudatosan nem szeged meg a szabályokat, csak véletlenül, azt is csak ritkán, akkor az ernyőzés semmivel sem veszélyesebb a síelésnél vagy a kerékpározásnál.

A második lehetőség

Ha valami végleg elromlott, és esélyed sincs arra, hogy az ernyőddel épségben földet érjél, még mindig van egy pár dolog, ami segíthet:

• a mentőernyő (ebből olyan is van, amit nem kézzel kell kidobni, hanem egy töltet lövi ki, ha kell, a főernyőn keresztül);
  
• a magadon hordott eszközök:

• a bukósisak (ez nem fejreesés ellen kell – az ellen nem sokat ér – hanem arra való, hogy ne kopjon el a fejed, ha az ernyő elkezd a földön vonszolni);
  
• a viszonylag strapabíró ruha (ágak, tüskék, tűlevelek távoltartására);
  
• egy rendes cipő, hogy ne a bokád viselje egy keményebb leszállás összes következményét;

• a beülőbe szerelt eszközök:

• a gerincvédő, ami a gerinced mögött egy másik gerinc – törjön az;
  
• és az air-bag, ami egy nagy levegővel töltött hólyag a fenekeden;
  

• a földre telepített eszközök:

• a víz (a biztonságtechnikai gyakorlatokat és az ernyők berepülését általában víz felett végzik);
  
• és a fa, ami közmondásosan az ernyősök és sárkányosok legjobb barátja.

Az ilyen eszközök hatékonyságát jelentősen fokozhatod azzal, hogy használod őket. A kocsiban hagyott bukósisak („Nem akarok repülni, éppen csak lecsúszok...”) nagyon korlátozott védelmet nyújt.

Tehát hogyan?

Ha tehát biztonságosan akarsz repülni, a következőket javaslom:

• Keress kapcsolatokat ernyősökkel, klubokkal;
  
• Keress egy jó hírű iskolát;
  
• Szánj elegendő időt az alapok gyakorlására;

• A képességeidnek megfelelően válaszd ki, hogy mivel, hol és milyen időben repülsz;
  
• Ne várd meg, amíg az ernyőd szétmálik;
  
• Ne a biztonsági eszközökön próbálj pénzt, fáradságot megtakarítani!
  

Összefoglalás

Jó leszállást!