Türelem, már töltődik!

 

Matkópuszta, 2000. július 21-22.

 

Úgy kezdődött, hogy Farkashegyen szereztünk egy repülőgépet és egy pilótát. (Na jó, a pilóta már előbb megvolt.)
Ilyen a repülő és a pilóta kívülről.
Ilyen a repülő belülről, a pilóta kívülről.
Ha tudnátok, milyen a pilóta belülről, mikor senki sem látja a pályát!
Valami félreértés folytán mégis Matkópusztára jutottunk…
… aholis, amíg a lufikat fújták, …
…elvittük Balázst repülni.
Aztán kerestünk
  1. egy jóvágású kapitányt
  2.  
  3. és egy profi ürgefigyelőt.
Kapitány: Bereznai Péter
Aztán teleraktuk a kosarat magunkkal.
Egy utolsó pillantás Matkópuszta tornyára…
… aztán még egy, kétszáz méterrel feljebbről.
Átlagosan két főre jutott egy ballon…
… de ebben a kettőben csak egy-egy fő foglalt helyet: leendő ballon-pilóták, akik első alkalommal repülnek egyedül.

A zöld ballonban Aklan Péter, a pirosban Welker Péter. Csabai Csabával együtt (aki másnap repült ellenőrzőt) örök hálával gondolnak oktatóikra, Aklán Attilára és Gál Ferencre.

 

A ballon messziről látszik, úgyhogy…
… jó nagy volt körülöttünk a jövés-menés.
Ezzel fogok nevezni a jövő évi giccsfesztiválra.
A bennszülött gyerekek és kukoricaszárak egyaránt örültek megérkezésünknek. Szerencsére csak az utóbbiakból tapostunk le néhányat.
A kosár elfoglalta helyét az utánfutón.

 

(Pro domo: ugye tudjátok, hogy az utánfutó az adományozó okirat szerint a mienk, hiszen erre szállt le a ballon?)

Volt olyan ballon, amelyik nem tudott leszállni, ezért le kellett húzni az égből. Még szerencse, hogy volt náluk kötél.

Aki nem hiszi, járjon utána.

 

 

Jókat!

 

Gróf Kontúrossy